Aki nem ismeri az örömöt, az nem is  vágyik rá!

 

 

Megtört fények…

 

"Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. -
Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni.
Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.

Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság.
De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet..."

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

 

P. Pálffy Julianna  

______________________ 

 

 A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele.
Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.
Paulo Coelho

 

 

Szemem és szemed

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.

Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.

 

 

Fodor Ákos

 

 

  

Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább.

Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.

 Müller Péter

 

______________________________

 

Megfosztott emlék

Megfosztottál attól,
hogy gondolni merjek rád,
hangod lágy hullámát,
lépteid zaját, már ne halljam tovább.

Fakó lettél s’ ábrándom,
érintő kezeid nem csodálhatom,

te voltál, kitől életre kelt minden tagom,

meddig maradsz velem irgalom?

 

rusche

 

__________________________________________

 

 

A szeretet művészete 

„ Mit ad az ember a másiknak?

Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét.

Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért -csak hogy nekiadja azt, ami őbenne eleven: nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát- minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven.

Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával.

Nem azért ad, hogy kapjon: adni önmagában tökéletes öröm.

De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá: ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás.

Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak”

 

Erich Fromm

_____________________________

 

A SZERETET

 

"Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem?

Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.

A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár.

Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.

Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodása és cselekvése.

A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire.

Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.

Akit szeretek, annak tisztában vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta: „nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek”

A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás.

A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van.

Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.

Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára.

Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz az életünk." 
                     (Hermann Hesse)

_______________________________________

Elmúlhat-e…

„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. 
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. 
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.” 
/ Müller Péter: Szeretetkönyv /

_____________________

"Nagy dolog a szeretet”.

Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent.

A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.

A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.

A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen."

                                                    Kempis Tamás

 

___________________